1.1 A költség-haszon elemzés célja az esettanulmányokban

Az esettanulmányokat a 33/2000. (III. 17.) Kormány rendelet szerint a (D) kármentesítési határértéket mennyiségi kockázatfelmérésre támaszkodóan, (területhasználat figyelembe vételével, emberi egészségkockázat mértéke, kárenyhítési, kárcsökkentési technológia, kármentesítés műszaki, pénzügyi megvalósíthatósága, költséghasznossága alapján) kell megállapítani.

Az esettanulmányok arra vállalkoznak, hogy a (D) kármentesítési határérték megállapításához szükséges költség-haszon elemzésekre adjanak példát, amelyek alapján a területhasználati szempontokat is figyelembe lehet venni.

Különböző informáltsági szinttel jellemezhető eseteket választottak ki, amelyek segítségével az is bemutatható, hogy a rendelkezésre álló információ mennyiségétől függően a költség-haszon elemzési módszertant hogyan lehet alkalmazni.

1.2 Az elemzés módszertana

A költség-haszon elemzés két fő részből tevődik össze:

• költségek becslése, illetve
• a hasznok becslése.

A módszertan bemutatása a hasznok becslésére vonatkozik.

Az esettanulmányokban a hasznokat a fizikai hatások piaci értékelésének módszere segítségével becsüljük. Az OKKP számára készült költség-haszon elemzést végző szoftver (IRJ 7) is ilyen módszert alkalmaz. Az állított és kinyilvánított preferenciák módszere alapján már készült kármentesítésre vonatkozó költség-haszon elemzés (IRJ 9). Ilyen típusú elemzéseket foglal össze - más környezetvédelmi témákra vonatkozóan is - a 3. függelék utolsó oldalán található táblázat.

Az esettanulmányok arra törekedtek, hogy az OKKP-hoz készült költség-haszon szoftver számára készült modellt alkalmazható legyen. A modell háromféle hasznot becsül:

• az emberi egészségben elkerült károk,
  
• a kármentesítés eredményeként a terület értékének változása,
  
• az élővilág eszmei értékének változása.

Az elmaradt megbetegedések és halálozások költségeit jelenti. Az egészségügyi haszon számításánál figyelembe veendő tényezők:
a kevesebb

• halálozásból, illetve,
  
• megbetegedésből
  

származó haszon.

Az egészségügyi haszon megadásához szükséges:

• az adott szennyezés következtében fellépő megbetegedések
  • egy főre eső ellátásának ápolási költsége,
    
  • következtében kiesett fejenkénti munkabér,
    
  • esetén fizetendő fejenkénti biztosítási díj,
• az adott szennyezés következtében fellépő halálozások
  • esetén fizetendő fejenkénti biztosítási díj,
    
  • következtében kiesett fejenkénti munkabérek,

• az adott szennyeződés következtében fellépő megbetegedések száma és
• az adott szennyeződés következtében fellépő halálozások száma.

Az előző két pont kiszámítása az érintett lakosság és a megbetegedési, illetve halálozási valószínűség szorzatával adható meg.

Az érintett lakosság száma a szennyezéshez kapcsolódó terület-specifikus adat, míg a valószínűségek a szennyezőanyagok kockázatainak függvényében változnak. A kockázat a tényleges szennyezési koncentráció (PEC) és a "tolerálható" koncentráció (PNEC) hányadosaként adható meg.

1. A PEC/PNEC hányados segítségével meghatározható minden egyes szennyezőanyagra és minden területhasználati típusra a kockázat.
2. Meg kell adni a szennyezőanyagok különböző kockázataihoz tartozó megbetegedési és halálozási arányokat.
3. Ki kell számítani a különböző területhasználathoz tartozó érintett lakosság számát.
4. Az érintett lakosság számának, és a megbetegedési és halálozási arányok szorzata megadja a megbetegedések és halálozások számát.
5. A megbetegedés időtartamának segítségével meghatározható a szennyezőanyagok által okozott betegség ápolási költsége, a kiesett munkabér nagysága, valamint a kapcsolódó biztosítási díjak.
6. Össze kell szorozni a különböző szennyezőanyagokhoz és különböző területhasználathoz kapcsolódó megbetegedési és halálozási költségeket a megbetegedések, illetve halálozások számával.
7. A 6. pontban kiszámított szorzatokat össze kell adni.
8. Az 1-7. pontok számításait meg kell ismételni a különböző kármentesítési technológiák által elérhető (D) kármentesítési határértékre, mint PEC-ekre.
9. A különböző kármentesítési technológiák (D) kármentesítési határértékeihez és a tényleges szennyezési koncentrációhoz tartozó összegek különbsége adja meg az egészségügyi hasznot.
   

1. a szennyezett, illetve nem szennyezett területen lévő lakóingatlanok értékének különbségére,
   
2. a szennyezett, illetve nem szennyezett területek értékének különbségére,
   
3. a megváltozott területhasználat következtében kialakult értékkülönb-ségekre.
   

2. esetben: hasonló módszert lehet alkalmazni minden egyes fellépő területhasználatnál, majd ezeket összesíteni kell.

3. esetben: meg kell határozni a tisztítás következtében lehetővé vált területhasználat fajlagos értékének és az eredetileg alkalmazható területhasználat fajlagos értékének különbségét. Az így kapott különbséget meg kell szorozni annak a területnek a kiterjedésével, amelyben a korábbi korlátozott területhasználattól eltérő használat is lehetővé válik.

Az így kapott három végeredmény összege adja meg a terület kármentesítése által keletkező terület értékváltozásának hasznát.

A számításhoz szükséges adatok:

• a szennyezett területen lévő lakóingatlanok fajlagos ára,
• a nem szennyezett területen lévő lakóingatlanok fajlagos ára,
• az érintett lakóingatlanok területe,
• a különböző területhasználatú szennyezett területek fajlagos értéke és nagysága,
• a különböző területhasználatú nem szennyezett területek fajlagos értéke,
• annak a területnek a kiterjedése, amelyben a korábbi korlátozott területhasználattól eltérő használat is lehetővé válik.
  

• az első esetben a szennyezés következtében az életkörülmények negatív változása miatt bizonyos állat- és növényfajok nem képesek tovább élni a szennyezett területen, ekkor ezen állat- és növényfajok egyedszámát kell figyelembe venni,
• a másik esetben - a biológiai haszonhoz közelebb álló megközelítésben - a tisztítás során különböző állat- és növényfajok számára kialakult életkörülményeket lehet alapul venni.

A számításhoz szükséges adatok:

• egyedszámok és eszmei értékek.

1.2.2 Egyszerűsített költség-haszon elemzés

Azokban az esetekben, amikor a kiinduló adatok hiányosak a tévedések csökkentése érdekében, célszerű egyszerűsített költség-haszon elemzést végezni. Az egyszerűsített elemzésben a hasznok számszerűsítése történik meg, a pénzben való kifejezése nem, haszon/költség mutatók alapján történik a döntési változatok közüli választás.

1.3 Az elemzéssel kapcsolatos nehézségek, az elemzés érzékenysége

Az egészségügyi hatások elemzését számos tényező nehezíti.

Az emberek egészségi állapotát három tényezőcsoport határozza meg:

1. az emberek egyéni tulajdonságai, jellemzői: például genetikai adottságok, életkor, nem, immunrendszeri sajátosságok, testtömeg, életmód;

2. a környezet jellemzői: fizikai környezet (például tiszta vagy szennyezett levegő, talaj-, illetve talajvíz, stb.), illetve társadalmi környezet (emberi kapcsolatok, stressz stb.);

3. az egészségügyi intézményrendszer állapota: a betegség-megelőzés, a kórházi ápolás, utókezelés, rehabilitáció színvonala; katasztrófavédelem, továbbá az ezekre vonatkozó jogszabályok.

A fönti tényezőcsoportok együttes hatásai közül igen nehéz kiszűrni, hogy egyes szennyezőanyagok milyen jellegű és mekkora hatást gyakorolnak az emberi egészségre. Még egy karcinogén hatású anyag esetében is gondot okoz, ha több forrásból is származhat, így nem mindig lehet biztosan tudni, mely forrásból mekkora mennyiséget kap a receptor.

A megbetegedések és a halálozások számának becslését nehezíti, hogy a számított kockázati mutatók nem tartalmaznak információt az időegység alatt bekövetkező megbetegedésekről, illetve halálozásokról. A daganat-kockázati mutató számításánál figyelembe veszik az időtényezőt, de csak oly módon, hogy az aktuális expozíciót egy átlagos 70 éves időtartamra számítják át (azaz feltételezik, hogy az emberek 70 évig lesznek kitéve az adott szennyezőanyag-mennyiségnek). Ebből azonban nem derül ki, egy vagy több év alatt hány megbetegedés, illetve halálozás várható az adott szennyezés típus következtében.

1993. szeptemberben meghatározták a három meglévő talajvíz megfigyelő kútból vett minta alifás és aromás szénhidrogén tartalmát. 1994. februárban vizsgálták a három monitoring kútban a felúszó szennyeződés jelenlétét. 1995. márciusban a meglévő 3 talajvíz megfigyelő kút mellé további 4 db "kis átmérőjű", 6 méter mély furatot létesítettek. A talajvíz áramlási irányát ÉNy-i irányúnak állapították meg 0,55% eséssel. A talajban a TPH koncentrációt vizsgálták. A talajvízben megvizsgálták a TPH, benzol, toluol, etil-benzol, xilolok és egyéb alkil-benzolok koncentrációját. 1996. márciusában a meglévő MW/1 MW/2 és MW/3 figyelő kutak mellett további 7 fúrást mélyítettek. A talajminták TPH-IR vizsgálata alapján a talaj 1996-ban sem volt szennyezett a 3 méternél mélyebb rétegekben. Két ponton helyi szennyeződést állapítottak meg, a többi pontnál valószínűsítették, hogy a helyi szennyeződés mellett, a szénhidrogéneket a talajvíz szállította oda. 1996. márciusban a talajvízben a TPH-GC, benzol, toluol, etil-benzol, xilolok koncentrációját vizsgálták.

A területre jellemző földtani rétegsor a következő: inhomogén feltöltés, Sötétbarna agyagos homok, homokos agyag, mocsári agyag, szürke homok, agyagos homok, szürke száraz agyag, csillámos szürke homok.

A talajvízszint magasságáról adatok nem állnak rendelkezésre. Feltételezhető, hogy a talajvízszint ingadozást a csapadékos és száraz időszakok váltakozása jelentősen befolyásolja. A talajvíz áramlási iránya ÉNy-i. A talajvízszint esése minden esetben 1 % alatti volt, tehát az áramlás lassúnak mondható, vagy ha az esés iránya időnként (egy éven belül többször is) megváltozik, akkor áramlásról gyakorlatilag nem beszélhetünk. A száraznak mondható április és május után a talajvízszint csökkent a területen.

A terület "intézményterület" besorolású. Körülötte sportpálya, autószalon és szerviz, hobbi áruház, valamint bútoráruház és annak parkolója található. A töltőállomás és a szomszédos lakótelep legközelebbi épülete körülbelül 200 méter távolságban vannak.

· a töltőállomás területén és környezetében található felszín alatti szénhidrogén szennyeződés lehatárolása;

· az esetleges utószennyezés helyének megállapítása, vagy ha ilyen nincs, az utószennyezés tényének kizárása;

· a környezet- és egészségkockázat becsléssel alátámasztott (D) kármentesítési határérték megállapítása.

A talaj- és talajvíz szennyezettség lehatárolásához ideiglenes mintavételi pontokat alakítottak ki. A meglévő két nagy átmérőjű monitoring kút és a 4 termelőkút mellé (amelyekből talajvízmintát vettek) további feltáró fúrásokat mélyítettek talaj- és talajvíz mintavétel céljából. A fúrások mélyítése során a fúrómagból méterenként vettek talajmintát. Az összes fúrás 3 m mélyről származó mintáját laboratóriumi vizsgálatra bocsátották. A laboratóriumban a talaj és a talajvíz vizsgálatánál is VPH (illékony alifás és aromás) szénhidrogének, és EPH (nem illékony alifás, nC11 - nC40) szénhidrogének meghatározására került sor.

A talaj TPH szennyezettsége lehatárolására kijelölt mintavételi pontok közül a SZ8/3 és SZ9/3 pontokon haladta meg igen jelentősen a talajvíz intézkedési határértéket. A lehatárolt szennyezésen belül a két legerősebben szennyezett pontra, az SZ8 és az SZ9-re végezték el a kockázatfelmérést az alábbi anyagokra:

Talajvízben:

• BTEX szennyezők (benzol; etil-benzol; toluol; xilolok (p,m + o); kumol) a (*g/l);
  
• aromás szénhidrogének (benzol; toluol + etil-toluol; etil-benzol + dietil- xilolok (p, m + o); kumol + pseudokumol + mezitilén) (*g/l);

Talajban:

• BTEX szennyezők (benzol; etil-benzol; toluol; xilolok (p,m + o); kumol) (mg/kg);
  
• aromás szénhidrogének (benzol; toluol + etil-toluol; etil-benzol + dietil-xilolok (p, m + o); kumol + pseudokumol + mezitilén) (mg/kg);

Talajvízben és talajban:

• alifás TPH szennyezettség (*g/l és mg/kg).

A szennyezőanyagok mért koncentrációit SZ8 és SZ9 mintavételi pontonként külön kezelték. A talaj és talajvíz szennyezőanyag koncentrációiból nem számoltak átlagot, hanem a két kiválasztott, legszennyezettebb pontra vonatkoztatták a kockázatot.

A töltőállomáson szennyezett közegként elsősorban a talajvízzel kellett számolni. A szennyezett területen belül kétfajta humán receptor típust különböztettek meg:

• a helyben dolgozókat, akik hosszú ideig (25 év) vannak kitéve a szennyezőanyagok hatásának, de nem tartózkodnak állandóan (nem laknak) a töltőállomáson;
• a szennyezett területen rövidebb ideig (1 éven át) dolgozó, például kármentesítést végzők.

A modellben olyan "helyi dolgozó" típusú receptort is feltételeztek, amelyik az SZ8 és SZ9 pontoktól 50 méter távolságban van. A lakóterületi talajhasználat modellezésére a szennyezett területen kívül, a töltőállomástól 150 méter távolságra olyan expozíciós szituációt alkalmaztak, amelyben a talajvíz használatát/fogyasztását is feltételezték 1 l/nap mennyiségben. A szennyezett talajjal való érintkezést, a szennyezett talajvíz lenyelését, a kültéri levegő belélegzését, a szennyezett talajból való kiporzást és a talajból és talajvízből kipárolgó szennyezőanyagok belélegzését potenciális expozíciós utaknak tekintették. A számítások alapján azonban a belélegzés által jelentett egészségügyi kockázat mértéke és a daganat-kialakulás valószínűsége elhanyagolhatónak bizonyult. A felszíni víz közvetlen veszélyeztetését nem tartották reálisnak, következésképpen a felszíni vízhasználatból eredő expozícióval (úszás, halfogyasztás) nem számoltak.

A töltőállomás szennyezett területét a teljes városi beépítettség jellemzi, közvetlen szomszédságában autószalon, üzletek és lakótelep található. A környezeti/ökológiai kockázat becsléshez releváns receptor nem rendelhető, elvégzése tehát nem volt indokolt.

A részletes, kvantitatív kockázat-felmérés eredményeiből megállapítható, hogy a töltőállomás talajának és talajvizének BTEX, összes aromás szénhidrogén és összes-alifás TPH szennyezettségéből eredő egészség-kockázat szempontjából a kritikus expozíciós utat a szennyezett talajvíz jelenti.

Az SZ8 és SZ9 pontokra vonatkozó egészségügyi és daganatkockázatok alapján összefoglalóan megállapíthatók a következők:

• a töltőállomáson való tartózkodásból eredő expozíció következtében * m a kockázati mutató legmagasabb értéke 5,29 a SZ8 ponton; a daganatkockázat legmagasabb értéke 1 * 10 -4 az SZ9 ponton;
• a szennyezett góctól 50 méter távolságra a legmagasabb egészségügyi kockázat-érték 1,54 az SZ8 ponton, a daganatkockázat legmagasabb értéke 2,8 * 10-5 az SZ9 ponton;
• a töltőállomáson rövid idejű (1 év, például kármentesítés) munka-végzésből eredő expozícióval számolva és a daganatkockázatra vonatkoztatva egészségveszélyeztetés nem volt megállapítható;
• a töltőállomáson kívülre és lakossági expozícióval számolva a kockázati hányados legnagyobb értéke 0,64 az SZ8 ponton, a daganatkockázat értéke 1,4 * 10-5 az SZ9 ponton.

Tehát a töltőállomáson az összegzett kockázati mutató 5,29 az SZ8 ponton, a daganatkockázat értéke 1,4 * 10-4 az SZ9 ponton.

A modellezés során számos egyszerűsítő feltételezést alkalmaztak, ami csökkentheti a modellezési eredmények megbízhatóságát.

· 1. változat: Nincs kármentesítés.

· 2. változat: A szennyezett talaj kitermelése (így megszűnik a szennyezés utánpótlódása a talajvízbe), majd talajvíztisztítás. Ez az üzemanyag töltőállomás bontásával, átalakításával jár és viszonylag rövid idő (2 év) alatt lezajlik. A kármentesítés teljes költsége 96 200 000 Ft.

· 3. változat: talajlevegő-elszívással kombinált talajvíztisztítás, szükség esetén a talajtisztítás hatékonyságának javítására az illékony szennyezőanyagoktól mentesített, talajvízzel ritkán átjárt talajrétegek in situ biológiai kezelése. Ekkor a töltőállomás tovább működhet, azonban a kármentesítés hosszabb időt (4 év) vehet igénybe. A vízöblítéssel és talajlevegő elszívással, vákuum-kutak létesítésével megvalósuló kármentesítés teljes költsége (4 éven át történő monitoringgal együtt): 164 681 680 Ft.

A 2. és a 3. változat esetén az elérendő célállapotot határozza meg az alábbi táblázat. A (D) értékeket reverz kockázatbecsléssel számították ki, azaz az egyes szennyezés típusok összegzett kockázati mutatói és daganat-kockázatai, továbbá az adott területre vonatkozó, még elfogadható kockázati értékek ismeretében kiszámították azt a szennyezettségi szintet, amelynél még elfogadható lenne a kockázatok mértéke.

Egészségügyi haszon (Ft)

A szennyezés lakóingatlant nem érint. A töltőállomáson megforduló ügyfelek nem veszélyeztetettek, mivel csak belégzéssel kerülhetne a szervezetükbe szennyezőanyag, ám ennek kockázata elhanyagolható. Az egészségügyi és a daganatkockázat a töltőállomás területén dolgozók és a kármentesítést végzők esetében veendő figyelembe. 20 érintett fővel számolva a megbetegedések becsült száma 0,003135, a betegséggel töltött idő összesen 2,2 nap. A halálozások száma várhatóan 0,00009405.

A halálozás esetén kiesett jövedelem és biztosítási díj, valamint megbetegedés esetén az ápolási költségek, a kiesett jövedelem és a biztosítási díj alapján a negatív egészségügyi haszon jelenértéke 29 000 Ft.

A terület kármentesítése következtében jelentkező területérték változás (Ft)

Mivel kármentesítés nem történik, a szennyezett terület kiterjedése lényegesen nem változik, ezért a szennyezett terület értéke lényegében nem változik. Ennek a haszon tényezőnek az értéke nulla Ft.

Az élővilág értékének változása (Ft)

A haszonelem értéke nulla, tekintettel arra, hogy védett állat-, illetve növényfaj a hatásterületen nem található.

Egészségügyi haszon

A terület besorolása kármentesítés után feltehetően nem változna, azonban a megtisztított terület értéke megnövekedne.

A terület kármentesítése következtében jelentkező területérték változás

A haszonelem értéke nulla, tekintettel arra, hogy védett állat-, illetve növényfaj a hatásterületen nem található.

Ebben az esetben az első (kármentesítés nélküli) alternatívához képest négy év múlva tekinthető zérónak a megbetegedés kockázata. Öt éves viszonyítási alapot tekintve a fennmaradó 1 év alatt jelentkező megbetegedések elmaradása jelenti az egészségügyi hasznot. 1 év alatt 0,00315 megbetegedés és 0,0000945 halálozás várható.

A terület-érték változása megegyezik a 2. változatban megadott értékkel. A terület megtisztítása következtében jelentkező értékváltozás: 15 714 617 Ft.

A haszonelem értéke nulla, tekintettel arra, hogy védett állat-, illetve növényfaj a hatásterületen nem található.

A költségek becslése az alábbi módon történt.

A tényfeltárási záródokumentációból rendelkezésre álltak a kármentesítés költségadatai a különböző kármentesítési változatok esetén (mai áron) A költségadatokat növelték az inflációval: n-edik évi költség folyó áron = költség mai áron* (1 + első évi infláció ) * … * (1 + n-edik évi infláció). Ezek után kiszámították a költség jelenértékét: n-edik évi, folyó áron számított költség / [(1 + első évi diszkontráta) * (1 + második évi diszkontráta ) * … * (1 + n-edik évi diszkontráta )].

A hasznok és a költségek jelenértéke alapján kiszámítható az egyes változatok nettó jelenértéke (NPV). Az egyes NPV-k egy mutatószámba sűrítve mutatják be, hogy mekkora pénzben kifejezhető haszon jelentkezik az egyes alternatívák esetén. A kármentesítés költségeinek, az egészségügyi hatásoknak, valamint a területérték-változás jelenértékét mutatja be az alábbi táblázat.

Az egyes alternatívák nettó jelenértéke:

A költség-haszon elemzés számos háttér feltételezés felhasználásával készült. A kockázatelemzés csak a két legszennyezettebb mintavételi pontra (a gócpontokra) készült, ennek megfelelően a (D) értékek is csak erre a két pontra vonatkoznak. Az elemzés azon a feltételezésen alapul, hogy a modellezésben használt szennyezettségi koncentrációk azt a szennyezettséget reprezentálják, amivel a töltőállomáson és annak környezetében tartózkodó emberek érintkeznek a megjelölt expozíciós idő alatt.

A kockázatfelmérési tanulmányban foglalt megállapítások, következtetések a rendelkezésre álló adatokon alapulnak és a felsorolt (összes-alifás szénhidrogén és BTEX és összes aromás szénhidrogének) szennyező-anyagokra vonatkoznak.

Az expozíció mértékét befolyásolja a megválasztott expozíciós szituáció. Az emberek tényleges expozíciója - a napi tevékenység függvényében - együtt változik az expozíciós szituációban (szennyezett területen belüli tevékenység, szennyezett területen kívüli lehetséges lakossági expozíció, talajvízfogyasztás) való részvételükkel. A szennyezett talajvíz fogyasztása konzervatív (a legkedvezőtlenebb helyzetekre számító) szemléletet tükröz. A felnőtt, egészséges populációra vonatkoztatva bizonyára ez eltúlozza a kockázatot, de a sérülékeny lakossági csoportok (kisgyermekek, várandós anyák, krónikus betegségben szenvedők) védelme ezt szükségessé teszi.

Az expozíciós helyzeteket jellemző, dozimetriai értelmű humánbiológiai paraméterek (például testtömeg, életkor, érintett testfelület, a szennyező anyag felszívódása) szintén befolyásolják a számított értéket. A kockázatfelmérés készítői a számítások során az átlagos populációs adatokat és napi tevékenységi formákat vették figyelembe, az egyedi érzékenységet, az egyes rizikó csoportok (pl. idősek) között adódható különbségeket nem számszerűsítették, mert erre vonatkozó adatokkal nem rendelkeztek.

A kockázatfelméréssel - az egyszerűsítő feltételezések miatt - együtt járó bizonytalanságokat, továbbá a szennyezettség méréséből (mintavételezés, analitikai mérési hibák) adódó variabilitást is a konzervatív megközelítéssel ellensúlyozták.

A modellezésben egyszerűsítő feltételezésekkel dolgoztak és jelentős szerepet tulajdonítottak a szennyezőanyagok környezeti közegek közötti megoszlásának.

A költség-haszon elemzés során szükség volt az érintett emberek számának becslésére. A töltőállomás dolgozóinak létszáma 5-10, a kármentesítőké körülbelül 5. Az utóbbiak sokkal kevesebb időt töltenek a területen (az első hónapokban napi két órát, utána még kevesebbet), viszont erőteljesebben érheti őket a szennyezőanyagok hatása. Óvatos becslést alkalmazva 20 fő állandóan a töltőállomáson dolgozó személlyel számoltak, hogy ezzel "lefedjék" a kármentesítést végzőkre vonatkozó kockázatokat.

A terület értékváltozásához használt adatok meghatározásánál figyelembe vették a különböző területhasználathoz tartozó (terület-specifikus) forgalmi értékeket, valamint egy referenciaterületen a szennyezett és nem szennyezett területek forgalmi értékeinek hányadosát. A terület-specifikus adatok a nem szennyezett terület értékét adták meg. A szennyezett terület értékét a terület-specifikus értékek és a referenciaterületen kiszámított hányados összeszorzásával határozták meg.

A referenciaterületen számított arányok a következők
(szennyezett / nem szennyezett terület értéke):

A költség-haszon elemzéshez használt inflációs ráta, illetve diszkontráta jelentősen befolyásolhatja a kapott jelenértékeket. A számításokhoz 10 év alatt 9,2 %-ról 5,45 %-ra csökkenő inflációt feltételeztek, amely a további 10 év során lényegében azonos szinten marad. A diszkontrátáról feltételezték, hogy az a mindenkori inflációs ráta 2/3-ával egyenlő.

A nettó jelenértékekből látható, hogy gazdasági értelemben a legkisebb költség akkor merül fel, ha nem történik kármentesítés. Ezt támasztják alá az alábbi tények is:

• a szennyezés jól lehatárolt, és nem valószínű, hogy a jövőben terjedni fog,
• a szennyezés által érintett emberek száma csekély,
• a terület a kármentesítés után is feltehetően azonos használati kategó-riába tartozna.

A fentiek alapján tehát javasolható, hogy ne történjék kármentesítés.

A bemutatott érzékenységi vizsgálatok eredményei alapján a fenti következtetéssel óvatosan kell bánni. A 2. változat esetében kimutatott negatív nettó jelenérték elvileg kizárná a 2. változat választását. Azonban, ha az érzékenység elemzésének eredményeit figyelembe vesszük, akkor könnyen előfordulhat, hogy a 2. változat esetében sem lesz negatív a nettó jelenérték, ebben az esetben ez a változat sem zárható ki.

Ezen esettanulmány sajátossága, hogy szerinte a 2. és a 3. változatban ugyanazt a célértéket lehet elérni, különböző műszaki megoldással. Ebből következően – amennyiben célértéknek a 2. változat értékét választják – a fenti adatok segítségével egyben egy költség-hatékonyság vizsgálat is lényegében elkészült. Ennek eredménye: a 2. változatban szereplő műszaki megoldást kell választani, mivel lényegében ugyanazt a célt kisebb költséggel éri el.

Északról a település szennyvíztelepe, távolabb ipari telepek (fűrészüzem, fékbetét gyár, stb. határolják), nyugatról a vízfolyás egykori medre, autószerelő műhely, majd lakóházak, keletről a csatorna medre és töltései, majd szántóföld, délről szintén szántóföld határolja. A terület földrajzilag a csatorna völgyéhez tartozik.

A későbbiekben a dokumentációt kiegészítették a szennyezettség megszüntetésének, csökkentésének lehetséges megoldásaival, azok műszaki, gazdasági jellemzőivel; a kármentesítés műszaki és pénzügyi megvalósíthatóságával, költség-hasznosságával.

A szennyezésről megállapítható, hogy az a korábban működő töltőállomás kútoszlop vezetékei, lefejtője közelében a legnagyobb. A töltőállomás műszaki berendezéseinek kiemelésével, felszámolásával a további szennyeződés megszűnt, tehát 1996-óta szennyező, kockázatos anyag nem kerül a földtani közegbe.

A szennyeződés a töltőállomás területéről a talajvíz áramlási irányának megfelelően K-i irányba a csatorna felé terjed. A szennyeződés vertikálisan nem jutott át a terület alatt 2-6 méter mélységben elhelyezkedő összefüggő agyag-agyagos iszap rétegen. A szennyeződés É, D és Ny-i irányban lehatároltnak tekinthető.

A maximális depresszióhoz tartozó elérési idő: Az érintett 8 db vízzáró, 35,6 m összvastagságú rétegben (maximális üzemelési paraméterek mellett:
Qmax = 400 l/perc; So = 25,8 m, a vízmolekula 28 év alatt érné el a legfelső szűrőzött víztartót. A kockázatot csökkenti, hogy az oldott szénhidrogén szennyeződés már a legfelső 7,2 m vastag vízzárón sem jutna át mert szorpciósan megkötődne.

A kút valóságos üzemeltetési adataival számolt elérési idő: Az átlagos üzemelési paraméterek mellett - Qmax = 120 l/perc; S_o= 9 m - az elérési idő (a vízmolekuláké) 94 év. A maximális víztermelésből való számításnál kifejtett kockázatcsökkenés itt is igaz, - azaz "az oldott szénhidrogén szennyeződés már a legfelső 7,2 m vastag vízzárón sem jutna át mert szorpciósan megkötődne".

A kútból kitermelt víz mennyisége hosszútávon is csak 120 l/perc értéken fog alakulni, mivel ennél nagyobb termelés esetén a kút homokol, használata nem tartható fenn hosszú ideig.

Minthogy az árhullámok gyakorisága, magassága, tartóssága (ami évről évre változik) nem ismert, így a talajvízszivárgás sebességéhez korrekciót sem lehet számolni, ezért a 0,0657 m/nap értéket a legrosszabb szélsőértéknek lehet tekinteni. A valóságos sebesség ennél bizonyosan kisebb.

A benzol az MSZ 21461/1-1988 szerint ún. 1. kategóriás anyag, vagyis az emberben bizonyítottan rákkeltő hatású vegyi anyag.

Az emberben bizonyítottan rákkeltő hatású benzollal az MSZ 11793 szabvány alapján az ólmozatlan motorbenzin 3 tömeg %-ig dúsítható, vagyis 1 l benzinben 21,6 - 23,4 g (21 600 mg - 23 400 mg, azaz 21 600 000 µg - 23 400 000 µg) benzol megengedett.
A külföldi tapasztalatok alapján a benzol használat nyomán előfordulhat az autókban ill. az utak mentén a levegőben a 10-20 mg/m ³ közötti benzol koncentráció is. (Forrás: D. Taylor - M. Fergusson: Road user exposure to air pollution. (http://www.c3.hu/~levego/9809/980917.htm)

Hazai viszonylatban a közutak mentén ritkán mérnek 100-200 µg/m ³ feletti értékeket, de a probléma nagyságát mutatja, hogy pl. 140 mérés alapján igen magas benzol koncentrációt regisztráltak az OKI szakemberei lakásokban.

Jelen esetben a szennyezést egy üzemelő benzinkút és egy forgalmas főút határolja, így az expozíciós utak vizsgálatánál a talajból ill. talajvízből pluszként, többletként jelentkező felszíni benzol kipárolgás elhanyagolható, ill. igen nehezen különíthető el a benzinkút és a forgalom okozta levegőterheléstől a potenciális receptorokra vonatkozóan (benzinkút dolgozói, a vásárlók, a kút környezetében lakók, járókelők).

A talajvíz felől való esetleges felszíni kipárolgás veszélyét csökkenti, hogy a szennyezett talajvíz fölötti terület lakóépület alá nem nyúlik be ill. a szennyezés gócának jelentős része szilárd burkolattal (VIACOLOR) van ellátva.

Fentiek alapján a talaj- és talajvíz szennyezettség felszíni kipárolgásból adódó többletkockázata környezeti, környezet egészségügyi szempontból elhanyagolhatóan minimálisnak tekinthető.

E változat költségei a becslések szerint 15 000 000 Ft körül alakulnak 5 évre vetítve. A természetes hígulási folyamatokban, a természetes fizikai, kémiai és biológiai lebomlásban bízva hosszú évek után várható a szennyezőanyag koncentrációjának kívánt mértékre csökkenése. A viszonylag hosszú időtartam és a várható eredmény kétségessége mellett alacsony költséggel lehet számolni.

E változat teljes költségbecslése 300 000 000 Ft. Ezzel a módszerrel elérhetőek a területen érvényes C2 intézkedési határértékkel megegyező (D) tisztítási határértékek, viszont az eredményesség ára a töltőállomás bontása és újjáépítése, amely irreálisan magas többlet költséget jelent a szennyezés kockázatához képest.

Ebben az esetben a talaj tisztítása a szennyezett talajvíz kitermelésével és annak tisztításával történik. Ezzel együtt megtörténik a vízzel át nem járt talajrétegekből a talajlevegő kiszívása, mellyel onnan az illékony alifás szénhidrogén komponensek és a BTEX vegyületek eltávolításra kerülnek.

A költségbecslés szerint 3 éves üzemeltetést figyelembe véve e módszer kb. 75 000 000 Ft-ba kerül. A csak talajvíz kitermelés és tisztításos változattal összehasonlítva a mintegy 50 %-os költségnövekedéssel összefüggésbe hozható, hogy ezzel a módszerrel a talajvízzel át nem járt talajrétegekből az illékony szénhidrogén komponensek eltávolíthatók. Az alábbi javasolt (D) tisztítási határértékek ezzel a módszerrel elérhetők, mivel a visszamaradó nem illékony komponensek aránya a területen kisebb, továbbá az összes alifás szénhidrogén (TPH) határérték 3 nagyságrenddel nagyobb, mint a BTEX vegyületeké.

* MSZ 450/1 szabványban foglalt ivóvízben jelenleg még megengedett benzol koncentráció 10 µ g/l

Az esettanulmányban egyszerűsített költség-haszon elemzést végeztek, mivel

• nincs becsült megbetegedési, halálozási arány,
• kevés az adat a kockázatértékelés befejezésére (az nem is feladat),
• szennyeződés-terjedési modell nem készült.

Az egészségügyi hasznok számbavétele:

· az egészségügyi kockázati érték,
· a szennyezett terület nagysága,
· az egészségügyi kockázatnak kitett népesség.

A területérték változás miatti hasznok számbavétele.
(az 1. esettanulmányban is alkalmazott modell alapján)

Az élővilágra gyakorolt hasznok számbavétele (a modell alapján)

Az egészségügyi kockázatnak kitett népesség magában foglalja a benzinkút dolgozóit, a kármentesítésben résztvevőket. Emellett a Baranya-patakból a szennyeződés továbbterjedése esetén az érintettek száma nagyságrendekkel megnövekedhet. A benzinkút alkalmazottai és a kármentesítésben részt vevők száma összesen kb. 20 fő.

A területérték-változás miatti haszon a mezőgazdasági művelésű terület esetén, a vizsgált régióban 5 000 Ft/m ² , azaz 5 000 * 3 500=17 500 000 Ft, amennyiben a terület kármentesítése megtörténik, úgy annak értéke ennyivel lesz több. Feltételezték, hogy a 2. és 3. kármentesítési változat egyaránt megfelelő szintű ahhoz, hogy a területérték ugyanakkora mértékben növekedjen, mezőgazdasági célra ugyanolyan mértékben használható legyen.

A költségek becslése megtörtént az egyes kármentesítési változatok bemutatása során, amelyeket az alábbiakban foglalták össze:

Az egyszerűsített költség-haszon elemzésnél a hasznok és költségek összevetése haszon/költség mutatók segítségével történik:

• Kockázati érték / Teljes költség,
• Szennyezett terület nagysága / Teljes költség,
• Egészségügyi kockázatnak kitett népesség / Teljes költség,
• Területérték változás miatti hasznok / Teljes költség.

Kockázati érték reciproka (PNEC/PEC) / Teljes költség (millió Ft) mutatók az egyes változatok esetében:

A jelenlegi szennyezett terület mekkora része marad szennyezett (m ² ) / Teljes költség (millió Ft) mutatók az egyes kármentesítési változatok esetében:

Egészségügyi kockázatnak kitett népesség /Teljes költség

Területérték változás miatti hasznok /Teljes költség

Az esettanulmányban a bizonytalansági tényezők a munka számos fázisában – különböző mértékben – megjelentek:

• a mintavétel során,
• a mérések eredményeinek értékelése során.

Az esettanulmányban nem készült részletes kockázatelemzés, csak részleges kockázatfelmérési vizsgálatokat végeztek a tényfeltárás eredményei és a kármentesítési határértékek alapján.

A kockázatbecslésre hatással volt, hogy az 1. változatban a felső határokkal számoltak, azaz a mért legmagasabb szennyeződés értékeket vették figyelembe az egyes anyagokra. További bizonytalansági tényező, hogy a munka során nem készült terjedési modell, így mivel nem tudták a szennyeződés mozgását előre jelezni, a jelenlegi szennyeződési értékekkel számoltak.

A szennyezett terület nagyságát illetően is felső becslést alkalmaztak, a jelenlegi helyzetet tekintve kiindulásnak. A területérték változásánál a jelenlegi árak átlagával számoltak.

A fenti bizonytalansági tényezők a különböző döntési változatok esetében azonosak voltak, így azonos irányban torzítják az eredményeket.

A négyféle mutató alapján létrejövő sorrendek szerint a négy mutatócsoportból három esetében (kockázati érték, szennyezett terület, területérték változása) a 3. változat bizonyult legjobbnak, egy mutatócsoport (érintett népesség) alapján a 3. változat a második legjobb változat.

Tekintettel arra, hogy a négyféle mutatócsoport fontossága az alábbi (a fontosság a felsorolás sorrendjében csökken)

• kockázati érték,
• érintett népesség,
• területérték változása,
• szennyezett terület.

A fentiek alapján a 3. változat optimális változatnak tekinthető, az ahhoz tartozó célállapot javasolható (D) kármentesítési határértékként történő megállapításra.