3. A feladatok meghatározása, a területek és létesítmények számbavétele

		3.1 Főleltár

A bányászat és ércfeldolgozás működésére 1967-ben 6 db bányatelket alakított ki a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség. A 65 km ² összterületű bányatelkeken létesültek az üzemek, meddőhányók, perkolációs prizmák, zagytározók, a bányafeltárást és szellőztetést szolgáló függőleges aknák, légaknák, tárók és léggurítók, robbanóanyag-raktárak és egyéb kiegészítő tevékenységet és szociális ellátást biztosító létesítmények (3.1 ábra).

A bányaművelés során 18 M m ³ térfogatú föld alatti üreget alakítottak ki, amelyekbe kőzetjövesztéshez, szállításhoz, szellőztetéshez, energiaellátáshoz szükséges berendezéseket és műtárgyakat telepítettek.

A bányaüzemek és kiszolgáló üzemek külszíni létesítményein kívül meghatározó volt az ércfeldolgozó üzem jelentős területe, nagyszámú épülete.

Kiemelt kezelést igényeltek a föld alatti létesítmények, valamint a külszíni ércfeldolgozáshoz kapcsolódó zagytározók, meddőhányók, perkolációs területek (3.1.a és 3.1.b táblázat).

Főleltár

Bányatelken belül

Helyrajzi szám	Balatonkeresztúr 486/1,	Kővágószőlős 0232	Pellérd 0105/1	Pécs 529/92	Pécs 565
	Balatonkeresztúr 491/1,	Kővágószőlős 0234/3	Pellérd 0105/7
	Balatonkeresztúr 504
Terület (Sm 2 )	33 155	46 5173	138 2873	509	3 684
Megnevezés	Üdülő	Perkoláció II. bányatelken	Zagytározó II. bányatelken	MÉV Egészségügyi	MÉV irodaház
		kívül eső része	kívül eső része	Rendelőintézet
Épületek száma	14 db	–	–	1 db	1 db

3.1.1 Föld alatti térségek leltára

A föld alatti térségek leltárában, a nyitott bányatérségeken belül, felmérték a kármentesítést igénylő, szénhidrogénekkel és egyéb anyagokkal szennyezett térségeket, a beépített gépeket, berendezéseket is (3.1.1. táblázat).

3.1.2 Külszíni területek és létesítmények leltára

A külszíni területek és létesítmények leltára az uránipar által használt építményeket és területeket tartalmazza. A korábbi években rekultivált és értékesített területek, létesítmények nem szerepelnek a leltárban.

Az építmények számbavétele és minősítése radiológiai és műszaki állapotuk szerint, ezen belül radiológiai minősítésük a “sugárvédelmi követelmények” alapján történt. A részletes sugárvédelmi minősítésekről dokumentációkat készítettek. A létesítmények sugárszennyezettség szerint az alábbi minősítést kapták, a minősítés az ALARA elv alapján történt:

• “nagy”, ha ésszerű sugármentesítés nem volt lehetséges;
• “közepes”, ha ésszerűen lehetett sugármentesíteni;
• “nincs”, amennyiben a sugárszennyezettség határérték alatti volt, illetve minimális ráfordítással sugármentesíthető volt.

Egyéb szennyezettségként vegyi- és szénhidrogén-szennyezettséggel számoltak.

Műszaki állapot alapján az épületek “jó” illetve “rossz” besorolást kaptak.

“Rossz” műszaki állapotú minősítést kapott egy építmény, ha szerkezeti megoldása, elavultsága miatt várhatóan nem volt hasznosítható. Ezek, valamint a speciális, csak bányászati célokra alkalmas és ésszerűen nem sugármentesíthető építmények alkották együtt a “lebontandó” létesítményeket (3.1.2. táblázat).

Külszíni területek és létesítmények leltára

3.1.3. Meddőhányók és környezetük leltára

Az uránércbányászat elmúlt 42 éve során változó radioaktív anyagtartalmú meddőkőzeteket helyezett el a meddőhányókon. A meddőhányók egyik típusa az ún.bányameddővolt. Ezek az aknamélyítés és a vágathajtás során képződtek kevés radioaktív anyagot tartalmaztak, jelentős radioaktív szennyezést nem okoztak (mint pl. az uránércesedést kísérő homokkövek). Elsősorban területigényük és a tájképet torzító hatásuk okozott gondot.

A meddőkőzet másik típusa az ún.fejtési meddő, amely az ércosztályozás során maradt vissza, így ennek radioaktív szennyező hatása jóval nagyobb volt.

A meddőhányók jellemző radiológiai paraméterei:

U-tartalom:	~20-70	g/t
226 Ra-tartalom:	~0,3-1,6	Bq/g
222 Rn-exhaláció:	~0,1-0,5	Bq/m 2 /s
Gammadózis-intenzitás:	400-2000	nGy/h

A meddőhányók valamennyi környezeti elemre szennyező hatással voltak:

• felszíni és felszín alatti vízrendszerek,
• levegő- és talaj-, valamint
• a környezet radioaktív szennyezése.

A károsodott környezeti elemek közül a talaj minőségét eredeti állapotának megfelelően helyreállítani nem lehetett, a tájrendezés csak valamely más célú hasznosítást (pl. sport) tett lehetővé. Megfelelő morfológia kialakításával helyrehozhatók voltak a tájsebek, jelentősen csökkenthető volt a talajszennyeződés, a kiporzás, a radioaktivitás (3.1.3 ábra), megteremthetők voltak az életfeltételek a növény- és állatvilág számára (3.1.3. táblázat).

3.1.4. Perkolációs dombok, területek leltára

Aperkolációs uránkinyerési eljárástaz uránérc bányászata és a bányatermelvény radiometrikus osztályozása során visszamaradt alacsony urántartalmú, ún. gyenge minőségű uránércek hasznosítására fejlesztették ki.

A leltári adatok a perkolációs uránkinyerés után visszamaradt feldolgozási maradékra, szilárd anyagra és oldatra vonatkoznak (3.1.4. táblázat).

3.1.5. Zagyterek és környezetük leltára

A zagytéri leltári adatok a zagytereken elhelyezett vegyi feldolgozás maradékaira, a meddőzagy szilárd anyagára és oldatára vonatkoznak.

A radiometrikus dúsítás és vegyi feldolgozás során képződött, semlegesített (pH=7) meddőzagy elhelyezésére két zagytározó létesült. Az I. sz. zagytérre mintegy 15 millió tonna, a II. sz. zagytérre 4 millió tonna körüli ércdúsítási meddőt helyeztek el, ezért a II. sz. zagytér 155 ha-nyi üzemi területéből csak 50 ha a meddőzaggyal borított rész.

A leltári adatok a zagyterekről elszivárgott oldatok térfogatát is tartalmazzák  – ezek mennyisége 19,7 millió m ³ .

A zagytereken elhelyezett anyag sűrűsége kb. 1,74 t/m ³ .

A zagyterekhez tartozó, ill. azokat övező területek, kiszolgáló útszakaszok, zagyvezetékek nyomvonalaihoz közeli földsávok stb. egyes helyeken technológiai anyagokkal szennyezettek (3.1.5. táblázat).

Szilárd anyag* szemcsemérete (mm)* 1997. 01. 01-ig átszállítva 403 219 m ³ a III. sz. meddőre

30-6,3 - 25,7 %** 1996-ig a teljes mennyiség átszállítva a III. sz. meddőre

6,3-1,0 - 39,1 %

1,0-0,3 - 54,9%

0,3 >- 45,3 %

3.1.6 Kibúvási területek leltára

A mélyművelésű uránércbányászat által termelt uránérces összlet (“produktív összlet”) felszíni kibúvásai az ún. nyugat-mecseki antiklinális területén találhatóak. A Nyugat-Mecsek földtani megismerését a XIX. század második felében és a XX. sz. első felében nyomtatásban megjelent földtani térképek és monográfiák alapozták meg. Ezek a földtani alapmunkák azt bizonyítják, hogy a Nyugat-Mecsek általános földtani és szerkezeti viszonyai már az uránkutatás megkezdése előtt ismertek voltak. Közvetett módon ez is hozzájárult az uránkutatások gyors eredményeihez, nem csökkentve az uránkutató expedíció egykori szovjet geológusainak 1954. évi, szorosan az ipari kutatásokat szolgáló, földtani térképezési munkájának jelentőségét. E földtani és radiometriai kutatások eredményeképpen létrejött térképek bizonyos értelemben a bányászat előtti ún. “alapállapotot” tükrözik. A térképeken 1:10.000 méretarányú földtani térképezés és radonemanációs felmérés eredményei láthatók. A szovjet szakemberek által 1960-ban, majd 1968-ban végzett légi geofizikai mérések ugyancsak lefedték a területet. Míg az előbbi csak alacsony érzékenységű összgammamérés volt, utóbbi már spektrális adatokat (U-Th-K tartalom) szolgáltatott 1:50.000-es (egyes területeken 1:10.000-es) léptékben. A térképek jelezték az érces képződmény egyes kibúvásait, amit az anomáliák terepi azonosítása, részletes felmérése és katalogizálása követett.

A fenti dokumentumokra alapozva a Mecseki Ércbányászati Vállalat 1994–95-ben elvégezte az uránércet tartalmazó Kővágószőlősi Homokkő Formáció felszíni kibúvásainak radiometriai alapfelmérését. A felmérés a kibúvások területének részletes radiometriai feltérképezését szolgálta annak érdekében, hogy elkülöníthetők legyenek a természetes és mesterséges eredetű anomáliák, valamint a bányászat befejezését követő környezeti helyreállítás tervezhető legyen (3.1.6. táblázat).