4. A környezeti állapotfelmérés megállapításai

A Beruházási Programot megelőzően folytatott rekultivációs tevékenység sugáregészségügyi alapjait az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet dolgozta ki a MÉV felkérésére 1991-ben. Ezen követelményrendszer összeállítását a 3272/1989. számú Minisztertanácsi határozat indokolta, mely az uránércbányászat felhagyását mondta ki.

Ezzel párhuzamosan a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság az I. fokú közegészségügyi hatósággal egyetértésben 1990. szeptember 26-án kelt határozatában kötelezte a MÉV-et a tevékenység egészére kiterjedő hatástanulmány elkészítésére. A tanulmányok megállapításai, ajánlásai tették lehetővé, hogy a rekultivációs kármentesítési munkák 1991-ben elkezdődjenek.

Az uránércbányászat befejezését elrendelő Kormányhatározatot követően a MÉV elkészítette a bányabezárás koncepciótervét, majd 1997–1998-ban a bányászat hatásának állapotfelmérését, a környezeti hatástanulmányt.

Az engedélyben foglalt előírásokat figyelembe véve a MÉV összeállította, majd jóváhagyatta a bányabezárási tájrendezési terveket, így ezek alapján elkezdődhetett 1998-ban a magyarországi uránércbányászat felhagyásának és rekultivációjának beruházási programja.

		4.1. A bányászat környezeti hatásai

A bányászati tevékenység hatása a térség földtani adottságaira:

• A Ny-Mecsek földtani szerkezetéből adódóan nem volt olyan bányatérség, amelyet valamilyen töréses szerkezeti elem (litoklázis, vető, feltolódás) ne harántolt volna.
• Az ércesedés morfológiai és eloszlási sajátosságai, valamint a csak műszeresen irányítható termelés miatt a véglegesen kialakított fejtési üregekből további kutató fúrásokat mélyítettek.
• A töréses szerkezeti elemeken és azok zónáin az alacsonyabb nyomású bányatérségekbe áramló vizek szükségszerű kiemelése a közelebbi és magasabb fedőben változó geometriájú, depressziós területeket hozott létre.
• Az uránbányászati objektumok közé tartozó meddőhányók legáltalánosabb jellemzője volt, hogy létesítési helyükön a bányászat során (először) módosították az eredeti felszínt.
• A bányászati tevékenységhez egyéb külszíni létesítmény is kapcsolódott, melyek részben a bányászat kiszolgálását, részben az ércek további feldolgozását szolgálták. Az aknák épületegyüttesei mellett közülük jelentős az Ércdúsító Üzem a hozzá tartozó zagytározókkal, valamint a perkolációs terekkel.

		4.2. Alapkőzet, ásványvagyon

A Ny-Mecsek földtani felépítése, hidrogeológiai, tektonikai jellemzői a kiterjedt uránérc- kutatás és -bányászat következtében jól ismertek.

A lelőhelyi érckészlet mintegy 50%-át lefejtették. A vágatokból 18 millió m ³ kőzetet (46 millió tonna), ezen belül 10 M m ³ ércet (25,4 millió tonna) jövesztettek és szállítottak a külszínre. A termelt érc 810 g/tonnás átlag fémtartalmú, 20,8 M kg fémuránt eredményezett.

A területen az uránércbányászatot megelőzően már “ősidőktől fogva” bányászkodtak, melynek során az uránérctelepes összlet fedőkőzetét, az ún. vörös homokkövet termelték ki építkezési és faragott kőnek. E régi bányák “sebhelyei” ma már hozzátartoznak a táj képéhez, s miután kiterjedésük nem nagy, nem is szembetűnőek.

A bányászkodás környezetszennyező felszíni tevékenységével érintett terület csaknem teljes egészében a vízválasztó gerincvonaltól délre helyezkedik el. A meddőhányók nagy része, a Perkoláció II. terület a felsőpermi produktív összleten, illetve annak fedőképződményein találhatóak. Az I. sz. meddőhányótól D-re 300 m-re felső-pannóniai homokos-kavicsos rétegek vannak a felszínen és felszín közelben.

A bányászat során felszínmozgások is voltak. A legjelentősebbeket az I. sz. bányaüzem felszínközeli műveletei okozták. Itt a fejtési tevékenység sokszor méteres nagyságrendű beszakadásokat, süllyedéseket okozott, amelyek lakott területet nem érintettek. A III. sz. bányaüzem működésével összefüggésben az üzem déli területein kisebb, lokális jellegű épületkárok, illetve zöldkárok következtek be. Kővágószőlős község belterülete alatt húzódó É-i táró feletti felszíni zónában, valamint Kővágószőlős és Cserkút közigazgatási területén találhatók. A bányászati műveletekkel közvetlenül kapcsolatba hozható a terület fúrt, illetve ásott kútjaiban a vízszintek csökkenése, illetve esetenként a víz teljes eltűnése is.

A nagyobb művelési mélységekkel jellemezhető és a lakott területektől távolabb eső bányaüzemek közül a II. sz. bányaüzem külszínre gyakorolt hatásáról viszonylag kevés információ állt rendelkezésre. A IV. és V. számú bányaüzemben a szállítóaknák mozgásvizsgálatával összefüggésben végeztek felszínmozgás-méréseket. Ezek alapján megállapították, hogy még a nagy mélységben kialakított fejtési üregrendszerek felett is mindenhol regisztrálható felszínsüllyedés.

Az üregnyitás által létrehozott másodlagos feszültségmezőt egy további hatás is módosította. A bánya vízelvonása miatt kialakult depressziós övezeten belül a pórusnyomás csökkenése következtében a teljes fedőösszlet időben közel egyenletes süllyedése játszódott le, ami az üregkontúrokon belül a pillérdeformációs hatásra szuperponálódott. A nagyobb mélységek felé haladva (különösen a legnagyobb vízszintsüllyesztést létrehozó objektumok, a függőleges aknák környezetében) fokozatosan ez a hatás vált meghatározóvá.

		4.3. Levegő szennyezése

Az uránércbányászat által érintett területek az 1997-es hatásvizsgálat idején a Védett-I. levegő-tisztaságvédelmi kategóriába tartoztak. Az ülepedőpor- és szállópor-mérések eredményei alapján a bruttó porkoncentráció meghatározható, jóllehet a 1970-es évekig visszamenőleg elsősorban radiológiai paraméterekre (aktivitáskoncentráció és fajlagos aktivitás) mértek.

A mérési eredmények alapján számított éves átlagértékek ülepedő porra vonatkoztatva nem, míg szállóporra esetenként meghaladták a MSz 21854-1990 szabványban rögzített határértéket. A hatástanulmány megállapítása szerint a szállóporról nem állítható egyértelműen, hogy ezt az uránércbányászati tevékenység okozta.

Az uránércbányászati műveletek során a legjelentősebb légnemű szennyező a radon emanáció, amely legintenzívebben a robbantások során, az uránérc felaprózódásakor keletkezik (szabadul fel).

A különböző bányászati műveletek (robbantás, fúrás, ércmozgatás stb.) során jelentős por is képződött, amely a radioizotóp tartalma miatt radioaktívnak tekinthető.

A légaknák levegőméréseinek radiológiai eredményeit figyelembe véve megállapították, hogy a kezdeti évekhez képest a radioaktív légszennyezés fokozatosan csökkent.

A radioaktív légszennyezést illetően a zagytározók, meddőhányók, perkolációs dombok diffúz légszennyező forrásnak tekinthetők, de egy részük (perkoláció, meddőhányó) durva szemcseméretű. Ezek a források radont és aktív port juttattak a levegőbe. A rádiumból keletkező radon egy része – az emanálási exhalációs viszonyoktól függően – az atmoszférába került és rövid időn belül szilárd bomlástermékei képződtek, melyek aerosol formájában a levegőben maradtak. A levegőmozgás, a szél a radont és rövid életű szilárd bomlástermékeit, elszállíthatta és szétteríthette. Ennek a folyamatnak köszönhető, hogy a radioaktív forrásoktól kis távolságra a mérési eredmények a radonkoncentrációra gyakorlatilag normál értéket mutatttak.

Az 1997-ben benyújtott hatástanulmány az uránércbányászat következtében létrejött szennyezésekről az alábbiakat állapította meg:

• Az uránércbányászati és feldolgozási tevékenység által érintett területeket eredetileg mezőgazdasági, ill. erdőgazdasági művelésre használták, a felszínt jó minőségű talaj fedte (barna erdei talaj, fakó erdei talaj, öntés és réti talaj).
• A bányászati tevékenység miatt jelentős területeket töltöttek fel, – zagyterek, perkolációs terek, meddőhányók – ahol a talaj kémiai és biológiai szempontból gyakorlatilag megszűnt, még ha fizikailag – teherhordó szerep – meg is maradt. A perm-triász korú durva kőzettörmeléknek, ami a perkolációs tereken és a meddőhányókon került felhalmozásra, gyakorlatilag nem volt szervesanyag-készlete és szélsőségesen rossz volt a vízgazdálkodása. A zagyterek finomabb szemcseszerkezete jobb vízgazdálkodást eredményezett, bizonyos szempontból persze éppen ez az egyik legsúlyosabb probléma, de szervesanyagot ez sem tartalmazott.

A fentiek alapján megállapították, hogy az üzemi épületek, meddőhányók, perkolációs terek, zagytározók a bányászati tevékenység szükségszerű velejárói, melyek esetenkénti szennyező hatásuk révén is rontották a táj képét és természeti értékét. Ugyancsak problémát okoztak radioaktív szennyező hatásuk miatt azok az üzemi területek, melyeket az ércfeldolgozás szempontjából meddőkőzettel töltöttek fel, de U- és Ra-tartalmuknál fogva szennyező forrásnak tekinthetők és más célú felhasználás előtt megtisztításuk szükséges.

A zagyterek, perkolációs dombok, meddőhányók talajszennyező és tájkárosító hatásain kívül talajszennyezési forrásként számításba kellett venni még a zagytárolók melletti hulladéklerakókat is, ahol radioaktív szennyezettségű, zömmel bontási anyagokat helyeztek el.

Az olajjal szennyezett talajok az olajlefejtő állomás, az olajtartályok, az üzemi olajkertek, az olajjal szennyezett kőzettörmelék pedig a föld alatti létesítmények (gépterek, robbanóanyag-raktárak, olajtárolók, sínpályák stb.) környezetéből származtak, mennyisége 6000 m ³ -re becsülhető.

A savval szennyezett talaj a kénsavat és sósavat tároló-tartályok és savlefejtő rendszer környezetéből származott. Mennyiségét 15000 m ³ -re becsülték.

A mangánérccel és a mésszel szennyezett talajok mennyisége kb. 200 m ³ volt.

		4.5. Felszíni víz szennyezése

A hatástanulmány megállapítása szerint környezetszennyezési szempontból elsősorban a Jakabhegytől D-re elhelyezkedő vizek veszélyeztetettek, mivel a radioaktív szennyezettséget okozó objektumok és tevékenységek e területre koncentrálódtak. A bányászat hatásai szempontjából mértékadónak a kisvizes időszakot kell tekinteni. A bánya által okozott depresszió ilyenkor éreztette legjobban a hatását, mivel a források lecsökkent vagy megszűnt vízhozama tényleges vízhiányt okozott. Területileg ezt a hatást legjobban Kővágószőlős és Cserkút környékén mutatták ki. Itt azonban meg kell jegyezni azt is, hogy földtani okokból a hegylábi zónában jelentős beszivárgás volt természetes állapotban is, a patakok vize nem mindig jutott, illetve jut el a befogadó Pécsi-vízbe. A bányászat hatása a Pécsi-víz vízhozamában gyakorlatilag alig volt kimutatható.

A különböző szennyező forrásokból származó vizek összetételére vonatkozó adatok a 4.5. táblázatban találhatók.

A táblázatban közölt adatokból látható, hogy a vizek uránnal, rádiummal és különböző szervetlen vegyületekkel szennyezettek. A felszíni befogadóba történő kibocsátás határértékét (U_term.= 2 mg/dm ³ ) meghaladó koncentrációban volt jelen az urán az I sz. bányaüzemből kiemelt vízben és a meddőhányók alól elfolyó vizekben.

Rádium-226 aktivitáskoncentrációja a technológiai eredetű vizekben, perkolációs oldatokban (szabad víz, mosóvíz) és a zagytéri szabad vízben haladta meg a kibocsátási határkoncentrációt (Ra= 1,1 Bq/dm ³ ). Különösen a zagytéri szabad víz rádiumtartalma volt magas és (a megfigyelések szerint) meglehetősen változó: 3-22 Bq/dm ³ közötti értékeket mérték. A bányavizek és a meddőhányók alól elfolyó vizek rádiumtartalma a kibocsátási határkoncentráció alatt volt.

Perkolációs oldatok nátriumvegyületekkel, a zagytéri eredetű vizekmagnézium-, nátrium- és kalciumvegyületekkel voltak szennyezettek. A vállalatnál keletkezett egyéb szennyezett vizek szerves szennyezőket nem tartalmaztak nagyobb mennyiségben, amit a viszonylag alacsony kémiai oxigénigény is igazol (KOI=6-27 mg/l). Figyelembe véve a 4.5. táblázatban közölt adatokat, valamint a vízkibocsátási határértékeket, a szennyezett vizek egy részét kibocsátás előtt mindenképpen tisztítani kellett.

		4.6 Felszín alatti víz szennyezése

A bányászati tevékenység megváltoztatta a felszín alatti vizek nyomás- és áramlási viszonyait.

Az I. bányaüzemben a tortyogói vízműkutak minőségvédelme érdekében hatósági előírásra a feltelő üregekben a vízszintet a + 65 mBf, szint alatt kell tartani, ami a felszíntől 104 m mélységet jelentett. Ezt folyamatos vízkiemeléssel kellett biztosítani (1600-2400 m ³ /nap). Csak tisztítás után lehetett a kitermelt vizet felszíni befogadóba vezetni.

Az előírt depresszió biztosítása az elmúlt időszakban mintegy 600-800 m ³ uránnal szennyezett bányavíz kiemelését tette szükségessé. A kiemelt víz urántartalma 3-6 mg/dm ³ között változott. Mivel a víz urántartalma meghaladta az előírt kibocsátási határkoncentráció értéket, (U_term.< 2 mg/dm ³ ), a kiemelt I. bányaüzemi vizet uránmentesíteni kellett. A folyamatos I. bányaüzemi vízemelés a déli területen kb. 2,5 km ² nagyságú depressziós tölcsért alakított ki.

Az északi bányaüzemek közül a II. és a IV.–V. üzem fakadó vizeit emelték ki. A víz az ún. Északi tárón vezetve jutott a felszínre, 1995–97-ben mért átlagos mennyisége 1500 m ³ /nap. Az átlagosan 3000 m ³ /nap körüli vízmennyiség jelentős változásokat okozott a Ny-Mecsek vízföldtani környezetében. Az északi szárnyon az egymással összefüggő üregrendszerű II., III., IV., V. bányaüzemek területén egyetlen nagy, mintegy 42 km ² nagyságú depressziós tölcsért alakítottak ki, melynek mélysége a felszíntől 100-400 m, a mélypontok az aknák körül jöttek létre. Kelet–nyugat irányban nyújtott depressziós tölcsér alakja összefüggött az itt feltárt nagy szerkezeti tektonikai rendszer irányítottságával is.

A depressziós területeken a perm-triász repedésvizes összlet felszíni elterjedési területén számos forrás elapadt: a Jakab-hegy déli előtere (Kővágószőlős, Cserkút, Kővágótöttös zártkertjei), az északi területen a vízzáró összlet peremén átbukó források, főleg a Jakab-hegy északi lejtőjén. A Jakab-hegy magasabb részein kialakult “lebegő” víztömegekből származó források megmaradtak, bár hozamuk lecsökkent vagy időszakossá vált. Az itt lévő középkori pálos kolostor ásott kútjában hasonló okból maradt meg a víz.

A regionális viszonyokat tekintve megszűnt az egy központból kiinduló radiális irányú felszín alatti vízáramlás. A depressziós területeken az áramlási irányok megfordultak és a mélypont felé mutatnak. Emiatt összességében is lecsökkent a dél felé áramló, a pannon rétegvizek felé irányuló vízmozgás.

A depresszió jelentős bányakárokat, vízelvonást okozott néhány településen. Kővágószőlős alatt húzódik az Északi táró, Cserkút északi részét pedig megközelítette a Keleti táró és egy érces blokk fejtési rendszere. Mindkét községben az ásott kutak jelentős része elapadt. A kárpótlásként bevezetett vezetékes víz a vízellátási problémákat megoldotta.

A még megfelelő ásott kutak vizét mezőgazdasági célokra lehet hasznosítani.

A bányászat jelentős változásokat hozott a vízminőségben. A mélybányászat során feltárt természetes állapotú perm-triász repedésvizek, lassú szivárgásuk és hosszú tartózkodási idejüknél fogva eltérnek a felszínközeliektől. Kémiailag ezek is kalcium-magnézium-hidrokarbonátos típusúak, a mélység felé haladva fokozatosan nő a szulfát-, és a nátrium- tartalmuk is. Az összes oldott anyag mennyisége 500–800 mg/l. A víz természetes urántartalma változó, az ércből származó igen magas, 1000 mg/l fölötti, a produktív és a feküszürke homokkőből fakadó is anomális, általában 10–100 mg/l közötti. A fedő vörös homokkőből származóké itt is alacsony.

A Ra-tartalom 0,02–0,5 Bq/l között van. A kiemelt bányavíz ettől lényegesen eltér, mert a fakadó vizeket általában ipari vízként is felhasználják, s az érces fejtéseken, vágatok csorgáin végigfolyó vizek sok anyagot oldanak fel. Ezért a kiemelt bányavizek összes oldottanyag-tartalma 700–1500 mg/l, keménysége 250–350 mg/l CaO, oldott U term. tartalma 500-2800 mg/l, rádium tartalma 0,1–0,62 Bq/l volt.

A meddőhányókból, a fejtési meddőkőzetből a víz U, Ra, SO₄ ^-- -t oldott ki. Ezek a vizek a hányók rézsűlábainál jelentek meg, és a hányók alatti talajba szivárogtak be. Mivel a meddőhányók a depressziós tölcsérek felett helyezkednek el a beszivárgó vizek, a bányába jutottak.

Az uránércbányászat és ércfeldolgozási tevékenység legsúlyosabb problémáját az ércfeldolgozási meddőzagytározók jelentették, amelyek a Pécsi-medence területén a tortyogói-pellérdi ivóvízbázisok között helyezkednek el és közvetlenül veszélyeztetik a felszín alatti vízkészleteket. Ezért a MÉV 1994-ben külön állapotfelmérést készített, amely minden környezeti elem vizsgálatára kiterjedt. Az 1994-es állapotfelmérés során végzett geodéziai felmérés és anyagmérleg-számítások során megállapították, hogy a két zagytározóban kb. 8 814 millió m ³ pórusvíz található. Így a zagyterekről elszivárgott oldat térfogata 20,7 millió m ³ -t tesz ki a csapadékpárolgás egyenlegéből adódó 5,93 millió m ³ -t is beszámítva. A zagyterekről elszivárgott oldatok oldottanyag-tartalma átlagosan
20,4 g/dm ³ .A szennyeződött talajvíz oldottanyag-tartalma 10-15 g/dm ³ , az urán- és rádiumtartalma az ivóvízre megengedett maximális értéknél alacsonyabb volt.

Az elszivárgott oldatokban az egyes komponensek átlagos koncentrációját a 4.6. táblázatban adjuk meg.

A MÉV és a Pécsi Vízmű adatai alapján, az állapotfelméréssel párhuzamosan elkészült “A vízműkutak és zagytározók közvetlen és tágabb környezetének numerikus modellezése” című tanulmány, amely a következő kérdéseket vizsgálta:

• veszélyeztetik-e a zagytározók a vízműkutak vízminőségét?
• ha igen, akkor milyen sebességgel és milyen mértékben?
• ha a veszélyeztetés mértéke meghaladja a “tűrhető” kategóriát, minősítést akkor van-e és alkalmazható-e hatásos védelem?

A modell megállapításai a következők voltak:

A zagytározókhoz legközelebb eső tortyogói vízműkutak rétegtanilag a zagytározók alatt lévő felső rétegvíztartóval azonos szintből termelnek. Az e fölötti talajvíztartó zóna erősen szennyezett, a köztük lévő képződmények csak korlátozott mértékben tekinthetők vízzárónak. Ezért ez a réteg szennyeződésre érzékeny, bizonyos helyeken valószínűleg a zagytározók alatt – már szennyezett is, így csak idő kérdése (a modellszámítás szerint 10 éven belül), hogy a szennyezés eljusson a vízműkutakig. A szennyeződési front előrehaladása megfelelő beavatkozással megállítható és visszafordítható.

4.7. Az élővilágra gyakorolt hatás

A bányaművelés hatása az élővilágra nagyon nehezen értékelhető, tekintettel arra, hogy a bányászati tevékenység előtti adatok nem ismertek. Valószínűsíthető azonban, hogy az élővilágra legnagyobb hatással a meddőhányók, perkolációs dombok, zagytározók voltak.

A területen rendellenesen fejlődő növények nem találhatók. A növények felületi sugárszennyezettsége – elsősorban száraz időszakban – az aktív por leülepedéséből származott, amely gyakorlatilag a bomlási sorozat valamennyi izotópját tartalmazta. Ennek megfelelően a zagytározók közvetlen környezetében  –  ahol mezőgazdasági termelés természetesen nem volt  –  gyakorlatilag a mosatlan növényzetre vonatkozó természetes radioaktív elemkoncentrációk esetenként jelentősen meghaladták a felületi szennyeződéstől megtisztított növények hasonló adatait. A zagytározóktól 100 m-re mérve a hatás már nem volt észlelhető.

4.8. A települési környezetre gyakorolt hatás

Már 1955–56-ban körvonalazódott a mecseki lelőhely ásványvagyonának jelentősége és az, hogy ennek kitermeléséhez több ezer fős vállalatra lesz szükség. Kézenfekvő volt, hogy a területhez legközelebb eső, akkor 90 ezer lakosú Pécs város Ny-i területei a legalkalmasabbak egy új lakótelep felépítésére az uránbányászok számára. 97,3 ha-on
5700 db lakás épült fel az ehhez szükséges közintézményekkel együtt (üzletek, iskolák, óvodák, bölcsődék stb.). Szentlőrincen 88, illetve szövetkezeti formában, vállalati segítséggel további 295 db lakás létesült Pécs város különböző részein. Kővágószőlősön új, készenléti lakótelep épült egy új iskolával együtt.

Az alkalmazottak létszáma alapján a Mecseki Szénbányák után a MÉV volt a legnagyobb vállalat Baranyában. Hatása a térség foglalkoztatottságára a létszámát jóval meghaladó mértékű volt.

Az uránércbányászat létesítményei a környező települések közé ékelődtek be. Kővágószőlős D-i előterében épült az I. üzem, III. üzem a kapcsolódó meddőhányókkal, perkolációs terek, bányavíztisztító, a Kutató-Mélyfúró Üzem.

Az erdők között létesült a II., IV. és V üzem és a IV. légakna.

A D-i területen épült az Ércdúsító Üzem és a zagytározók, illetve a ma már önállóvá vált kisebb egységek a főút és a vasút között, pl. fatelep. Az ÉDÜ területét védő erdő veszi körül.